Gyermekszegénység: már a spanyolok is minket dicsérnek!
Hazánkban csökkent a gyermekszegénység a legnagyobb mértékben. A spanyoloknak is szemet szúrt.
Régi bűnnek hosszú az árnyéka – és a családokat sújtó megszorító intézkedéseknek különösen hosszú! Negatív hatásukat még 20-30-40 év múlva is érezni fogjuk.
Régi bűnnek hosszú az árnyéka – és a családokat sújtó megszorító intézkedéseknek különösen hosszú! Negatív hatásukat még 20-30-40 év múlva is érezni fogjuk.
Péntek reggel óta minden „független” média nemzethalált vizionál, mert szerintük Magyarországon demográfiai katasztrófa alakult ki, hiszen a gáláns családtámogatási rendszerünk ellenére mindössze 77,5 ezer gyermek született tavaly. Azonban a 2024-ben született gyermekek 92 százalékának édesanyja 1984 és 2004 között született, és ebben az időszakban a magyar családoknak komoly megszorításokat kellett elszenvedniük. Emlékezzünk csak az 1995-ös Bokros-csomagra, amelynek egyik intézkedése volt a GYED megszüntetése. Ennek következtében jóval kevesebb gyermek született akkor, mint 1964 és 1984 között vagy az azt megelőző húsz évben. Ezt a tényt az utóbbi időben előszeretettel felejtik ki a cikkekből.
Egy adott évben a születések számát két tényező határozza meg: egyrészt a 20–40 éves korosztályba tartozó, legaktívabb szülőképes korú nők létszáma, másrészt a gyermekvállalási hajlandóság. Ez utóbbit a termékenységi ráta mutatja meg, amelyből kiderül, hogy egy nő hány gyermeket hozna világra, ha minden körülmény változatlan maradna.
Hazánkban ebben az évezredben a 20–40 éves nők létszáma 2007-ben volt a legmagasabb, ekkor még 1,53 millió főt számlált. Mára ez a szám 1,13 millióra csökkent – vagyis másfél évtized alatt egyharmadával lett kevesebb.
A termékenységi ráta legnagyobb visszaesése a többi rendszerváltó országhoz hasonlóan a kilencvenes években következett be. Míg azonban a többi országban a 2000-es évek elején, illetve az uniós csatlakozás után javulás mutatkozott, nálunk az 1,3 körüli értéken stagnált, majd 2008 és 2011 között tovább romlott. 2011-ben hazánkban mérték a valaha volt legalacsonyabb gyermekvállalási hajlandóságot: a termékenységi ráta 1,23-ra csökkent. Ezt követően tíz éven át, 2021-ig emelkedett, elérve az 1,61-es értéket. Ebben az időszakban az unió legnagyobb növekedését értük el, és 2018-tól a gyermekvállalási hajlandóságunk már meghaladta az uniós átlagot.
Ahogy korábban említettük, a születések száma a termékenységi ráta és a szülőképes korú nők létszámának szorzataként értelmezhető: ha bármelyik nulla lenne, nem születnének gyermekek.
2004 és 2010 között jelentősen nőhetett volna a születések száma, ha a Gyurcsány–Bajnai-kormányok családbarát intézkedéseket hoztak volna. Ehelyett azonban a családokat terhelő megszorításokat vezettek be: eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, megszüntették a 2002 előtti kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt, és helyette jöttek a devizahitelek stb.
2010-től kezdve viszont soha nem látott mértékben csökkent a 20–40 éves nők száma. Ennek ellenére 2021-ig sikerült fenntartani a születésszámot, mert a gyermekvállalási hajlandóság növekedése ellensúlyozta a női létszám csökkenését.
Az elmúlt évek polikrízises időszaka (járvány, háború stb.) azonban megtörte ezt a tendenciát, és nálunk is csökkenni kezdett a születések száma.
Fontos azonban látni, hogy a visszaesés nálunk jóval kisebb mértékű, mint az unió többi államában. Mivel máshol még nagyobb a romlás, ezért 2022-ben a termékenységi ráta szerinti rangsorban előrébb léptünk. A 2023-as adatok ugyan még nem állnak rendelkezésre az Eurostatnál, de a helyi statisztikai hivatalok adatai alapján további javulás várható.
Az unióban a járvány előtti utolsó „békeévhez” képest 2023-ra 12%-kal kevesebb gyermek született. Nálunk ez a csökkenés megközelítőleg 7% volt, míg Lengyelországban több mint egynegyedével, Romániában és Csehországban pedig egyötödével esett vissza a születésszám. A 2024-es adatokra még várni kell, de valószínű, hogy az uniós átlagnál kisebb lesz az elmúlt évek csökkenése Magyarországon.
A magyar helyzet előnye
egyértelműen a 2010 óta folytatott családbarát kormányzásnak tudható be.
Míg a többi országban fék nélkül, szinte szabadesésben csökkent a születésszám, addig nálunk a családtámogatási rendszer egyfajta hatékony „zuhanáslassító ejtőernyőként” működött.
A családtámogatások rendszere azonban nem csupán a gyermekvállalási hajlandóságot, azaz a termékenységet növelte 2010 óta.
Célja egyrészt a tervezett, vágyott gyermekek megszületésének elősegítése, másrészt a már megszületett gyermekek és a gyermekes családok támogatása.
2010-ben a gyermekvállalás nagy eséllyel a szegénység vállalását is jelentette, hiszen Magyarországon a gyermekes háztartások jelentős hátrányban voltak a gyermektelenekhez képest. 2010-ben a gyermekesek 35%-a, azaz több mint egyharmada volt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatában, míg 2023-ra ez az arány 18,3%-ra csökkent – immár alacsonyabb, mint a gyermektelenek körében.
Korábban is írtunk róla, hogy
az unióban a gyermekszegénység Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben!
Ezt is ajánljuk a témában
Hazánkban csökkent a gyermekszegénység a legnagyobb mértékben. A spanyoloknak is szemet szúrt.
Az unióban is kiemelkedő mértékben csökkent a gyermekszegénység Magyarországon, ami egyértelműen a foglalkoztatás bővülésének köszönhető – különösen a gyermekes nők munkavállalásának. A legtöbb gyermek azért tudott kilépni a szegénység fenyegetettségéből – a gyermekes háztartások többi tagjával együtt –, mert az őket nevelő felnőttek dolgoznak. Nem segélyekből kell fenntartani a családokat, hanem munkajövedelemből, amely mindig magasabb életszínvonalat biztosít, mint bármilyen jól célzott szociális támogatás.
Továbbá hozzájárult a javuláshoz, hogy 2015-ben kivezettük a gyermekes családokat leginkább sújtó devizahiteleket, 2013 óta folyamatosan működik a rezsicsökkentés, és Magyarországon a legalacsonyabbak a lakossági energiaárak az unióban. Ezen kívül nálunk volt az egyik legnagyobb mértékű reálkereset-növekedés az unióban, és a gyermekek után a foglalkoztatottaknak járó adókedvezmények és egyéb támogatások is a legjelentősebbek.
Összességében az elmúlt évtized magyar példája alapján kijelenthető, hogy a gyermekszegénység akkor csökken, ha a gyermeket nevelő családtagok – köztük a nők – dolgoznak, keresetük dinamikusan nő, és az állam adókedvezményekkel és egyéb támogatásokkal segíti őket. 2024-ben tovább növekedett a nők foglalkoztatása, és becslésem szerint a növekedési ütemünk az unióban is a legmagasabbak között lehet.
Mi valljuk – és a gyakorlat is ezt igazolja –, hogy a szegénységből segélyekkel nem lehet kitörni. Mivel a munkából származó bevételek mindig magasabbak, mint a segélyek, így a családok is magasabb életszínvonalat biztosíthatnak gyermekeik számára.
Minden jel arra mutat, hogy a magyar családtámogatási rendszer még ebben a polikrízises időszakban is hatékony.
Ha nem indult volna el a családbarát kormányzás Magyarországon, 2024-ben mindössze 66 ezer gyermek született volna, és a gyermekek több mint egyharmada továbbra is szegénységben élne.
A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa
Nyitókép: Pixabay